A közelmúltban több dolgot láttam, ami kapcsán most billentyűzetet ragadtam. Nem mintha észosztásra adnám a fejemet, de mint rendesen igyekszem kissé gondolkodtatni. Mint rendesen, most is minden komment jó. Azt írom le, ahogyan én igyekszem működni. Szerintem sok újdonság ebben most nem lesz, de valamire jó lesz, hogy összeszedem...
Az egyik ilyen, ami felkeltette a figyelmemet, Molnár Ferenc "webkukkoló" írása, A közösségi média gyilkosai címmel. Hmmm. Az vele a gond, hogy van igazságtartalma. Ebből adódóan az általa azonosított - és saját bőrömön is tapasztalt, valós - problémákra illik odafigyelni.
Talán a leginkább jellemző még a mai napig a kéretlen, keresetlen megszólítás. Ez egy eléggé érzékeny téma abból a szempontból, hogy mégis akkor hogyan lehet kezdeményezni... Hát teljesen ismeretlenül leginkább sehogy. Szerintem. Kérdezhetik, hogy na jó, de akkor mégis hogyan kutassunk új jelöltek után? Úgy gondolom, hogy hatékonyabb a jól bevált, hagyományos módszer... Keressünk ismerősöket.
Ne kampányokban gondolkodjunk. Ez egy attitűd, egy képesség, amit fejleszteni lehet és kell. Ismerkedjünk. Folyamatosan, mindig, mindenhol. Már emlegettem párszor és itt most be is hivatkozom Art Jonak Prospecting Magic (angolul) sorozatát. Ebben egy iszonyatosan egyszerű és éppen ezért működő és jól másolható módszerről van szó. Arról, hogy folyamatosan keressük a lehetőségét annak, hogy új ismeretségeket kössünk.
Nem, ne kínáljunk meg senkit azonnal, pláne az újdonsült ismerőseinket az üzlettel. Csak ismerkedjünk és próbáljunk beszélgetést kezdeményezni. Ken Dunn, akivel a sorozat készült már eközben végez egyfajta "primitív" előminősítést. Akivel tud beszélgetni, kommunikatív, az lehet jelölt. A többiek sajnos azonnal diszkvalifikálják magukat.
Nem, ne kínáljunk meg senkit azonnal, pláne az újdonsült ismerőseinket az üzlettel. Csak ismerkedjünk és próbáljunk beszélgetést kezdeményezni. Ken Dunn, akivel a sorozat készült már eközben végez egyfajta "primitív" előminősítést. Akivel tud beszélgetni, kommunikatív, az lehet jelölt. A többiek sajnos azonnal diszkvalifikálják magukat.
Jó, jó, kérdezed, de mi a fenét beszélgess? Bármit. Csevegés. Tudod, tanították is. Közben sok minden felszínre kerül, amihez később kapcsolódhatsz.
Ez ugye remekül hangzik, de mi a helyzet a közösségi médiával, mondjuk a FaceBookkal. Jó hírem van: nagyon hasonlóan illene működni, mint a való életben. Minél inkább spontán módon, de lazán irányítva a dolgokat. Ha pedig megvan akár egy nagyon laza ismeretség, rögtön hazai pályán vagyunk.
Az rajongói oldalak használatával is hasonló a helyzet. Azzal tényleg csak megutáltajuk magunkat, ha elkezdünk telivágni egy oldalt saját reklámmal (még ha egyébként jó is). Én magam is jártam úgy egy szép emlékű, és némi munkával felépített (a felfuttatásában volt benne hirdetés is) oldalammal, hogy egyszer csak egy konkurens cég egyik jeles képviselője elkezdte magáénak érezni...
Nade akkor mi a teendő? Nagyon egyszerű is lehet. Feltéve, hogy lehet kommentelni. Releváns kommentekkel lehet ám szimpátiát kelteni és így új ismeretségeket kötni. És megint csak hazai pályán vagyunk.
Eddig jó, de azzal a helyzettel mit kezdjünk, hogy az ismerőseink elrejtik a hozzászólásainkat, mert elunják, hogy belőlünk mindig a csodálatos üzleti lehetőségünk, vagy termékünk folyik? Egyáltalán hogyan marketingeljünk online?... Röviden, tömören: tartsuk be a 90%-10% arányt az érdekes, értékes magán/közösségi hozzászólásaink, és a még értékesebb üzleti hozzászólásaink között. Néha a kevesebb is több...
Közösségi médiával kapcsolatban azt merném javasolni, hogy iratkozzatok fel az OMA (Online Marketing Akadémia) blogra. Itt most nem is plagizálnék, csak behivatkozom: Mi legnagyobb hiba, amit elkövethetsz a közösségi médiában.
Ebben a bejegyzésben más nem is maradt talán hátra, mint hogy behivatkozzam stratégiai partnerem (és most már felsővonalam) egyik nagyon jó bejegyzését, hogy ne görcsöljünk rá a dolgokra : Mit kellene tennem, hogy megtaláljam a kulcsembereimet az üzletemhez?
Na most akkor jön a nagyon nagy kérdés: mégis, mit teszünk, hogy ne görcsöljünk, de mégsem csak a csodát várjuk és mégis építsünk hálózatot? Játszunk. Egy rendkívül érdekes és szórakoztató stratégiai játékot, aminek hálózatépítés a neve. És amint az már máshol elhangzott: nem borulunk ki a kettes és egyéb kis lapoktól, számítunk rájuk. :)
Kiegészítés: ez ugye a kapcsolatok üzlete... hívják páran kapcsolati marketingnek is. Építsük és ápoljuk akkor a kapcsolatainkat. Foglalkozzunk kicsit többet a jelöltekkel és pláne a csapatunkkal. Hagyjuk, hogy Ők döntsenek, ne taktikázzunk. Lehet, hogy lassabban épül az üzlet, de biztos, hogy stabilabb lesz, mintha csak bezúdítanánk jó sok embert...
Kiegészítés: ez ugye a kapcsolatok üzlete... hívják páran kapcsolati marketingnek is. Építsük és ápoljuk akkor a kapcsolatainkat. Foglalkozzunk kicsit többet a jelöltekkel és pláne a csapatunkkal. Hagyjuk, hogy Ők döntsenek, ne taktikázzunk. Lehet, hogy lassabban épül az üzlet, de biztos, hogy stabilabb lesz, mintha csak bezúdítanánk jó sok embert...
Zs.
