Motiváció minden napra V.

Mint a sorozat többi tagja, Ralph Marston, Jr. könyvéből/val/vel.


Ismerd el a vereséget és élvezd a sikert!  
Minden bizonnyal nyomós oka van annak, hogy nem teszel semmit. Nem mozdultál ki a házból, hogy elmenj tornázni, mert borzalmas volt az idő. Nem haladtál a marketing tervvel, mert a telefonod folyamatosan csörgött.


Gyerünk, add fel! Ismerd el a vereséget! Az időjárás mostanában nem fog javulni, a telefon egy pillanatra sem hallgat el. Az akadályok, amelyek meggátolnak, hogy a kezedbe vedd az irányítást, nem akarnak eltűnni. Ismerd el a vereséget, aztán lépj a tettek mezejére.
Ahelyett, hogy azon rágódsz, amit nem tudsz megváltoztatni, keress valami más megoldást. Rögtönözz! A tépelődés remek kifogás lehet. A kifogások révén azonban nem érsz el semmit. Add fel a harcot és felejtsd el a kifogásokat! Menj, és tedd meg, amit meg kell tenned! Ismerd el a vereséget, majd vegyél egy nagy lélegzetet, és indulj el a siker felé vezető úton!

Ugye már előfordult, hogy egyszerűen ez a leküzdhetetlen akadály mindössze az volt, hogy nem volt kedved, vagy merszed megtenni az első lépést? Például valami "Á, nekem ez úgysem sikerülhet" attitűd miatt... Anélkül pedig a legérdemesebb cél is csupán álom, ha nem teszünk valamit az elérése érdekében. Nincs kedved? Rettegsz tőle? Hajrá! Kezdd el! De legalább kezdd el előkészíteni és a tevékenységek majd meghozzák a kedved és a bátorságod egyránt! És légy erős: sikerülhet!!!

Egy dolog azonban nagyon fontos: ha valamiért fel kellett adnod, tanulj belőle, hogy miért és legközelebb ne ess ugyanabba a helyzetbe.

Zs.

Közösségi média, online jelenlét és jelöltkutatás

A közelmúltban több dolgot láttam, ami kapcsán most billentyűzetet ragadtam. Nem mintha észosztásra adnám a fejemet, de mint rendesen igyekszem kissé gondolkodtatni. Mint rendesen, most is minden komment jó. Azt írom le, ahogyan én igyekszem működni. Szerintem sok újdonság ebben most nem lesz, de valamire jó lesz, hogy összeszedem...

Az egyik ilyen, ami felkeltette a figyelmemet, Molnár Ferenc "webkukkoló" írása, A közösségi média gyilkosai címmel. Hmmm. Az vele a gond, hogy van igazságtartalma. Ebből adódóan az általa azonosított - és saját bőrömön is tapasztalt, valós - problémákra illik odafigyelni. 

Talán a leginkább jellemző még a mai napig a kéretlen, keresetlen megszólítás. Ez egy eléggé érzékeny téma abból a szempontból, hogy mégis akkor hogyan lehet kezdeményezni... Hát teljesen ismeretlenül leginkább sehogy. Szerintem. Kérdezhetik, hogy na jó, de akkor mégis hogyan kutassunk új jelöltek után? Úgy gondolom, hogy hatékonyabb a jól bevált, hagyományos módszer... Keressünk ismerősöket.

Ne kampányokban gondolkodjunk. Ez egy attitűd, egy képesség, amit fejleszteni lehet és kell. Ismerkedjünk. Folyamatosan, mindig, mindenhol. Már emlegettem párszor és itt most be is hivatkozom Art Jonak Prospecting Magic (angolul) sorozatát. Ebben egy iszonyatosan egyszerű és éppen ezért működő és jól másolható módszerről van szó. Arról, hogy folyamatosan keressük a lehetőségét annak, hogy új ismeretségeket kössünk.

Nem, ne kínáljunk meg senkit azonnal, pláne az újdonsült ismerőseinket az üzlettel. Csak ismerkedjünk és próbáljunk beszélgetést kezdeményezni. Ken Dunn, akivel a sorozat készült már eközben végez egyfajta "primitív" előminősítést. Akivel tud beszélgetni, kommunikatív, az lehet jelölt. A többiek sajnos azonnal diszkvalifikálják magukat.

Jó, jó, kérdezed, de mi a fenét beszélgess? Bármit. Csevegés. Tudod, tanították is. Közben sok minden felszínre kerül, amihez később kapcsolódhatsz.

Ez ugye remekül hangzik, de mi a helyzet a közösségi médiával, mondjuk a FaceBookkal. Jó hírem van: nagyon hasonlóan illene működni, mint a való életben. Minél inkább spontán módon, de lazán irányítva a dolgokat. Ha pedig megvan akár egy nagyon laza ismeretség, rögtön hazai pályán vagyunk.

Az rajongói oldalak használatával is hasonló a helyzet. Azzal tényleg csak megutáltajuk magunkat, ha elkezdünk telivágni egy oldalt saját reklámmal (még ha egyébként jó is). Én magam is jártam úgy egy szép emlékű, és némi munkával felépített (a felfuttatásában volt benne hirdetés is) oldalammal, hogy egyszer csak egy konkurens cég egyik jeles képviselője elkezdte magáénak érezni...

Nade akkor mi a teendő? Nagyon egyszerű is lehet. Feltéve, hogy lehet kommentelni. Releváns kommentekkel lehet ám szimpátiát kelteni és így új ismeretségeket kötni. És megint csak hazai pályán vagyunk.

Eddig jó, de azzal a helyzettel mit kezdjünk, hogy az ismerőseink elrejtik a hozzászólásainkat, mert elunják, hogy belőlünk mindig a csodálatos üzleti lehetőségünk, vagy termékünk folyik? Egyáltalán hogyan marketingeljünk online?... Röviden, tömören: tartsuk be a 90%-10% arányt az érdekes, értékes magán/közösségi hozzászólásaink, és a még értékesebb üzleti hozzászólásaink között. Néha a kevesebb is több...

Közösségi médiával kapcsolatban azt merném javasolni, hogy iratkozzatok fel az OMA (Online Marketing Akadémia) blogra. Itt most nem is plagizálnék, csak behivatkozom: Mi legnagyobb hiba, amit elkövethetsz a közösségi médiában.

Ebben a bejegyzésben más nem is maradt talán hátra, mint hogy behivatkozzam stratégiai partnerem (és most már felsővonalam) egyik nagyon jó bejegyzését, hogy ne görcsöljünk rá a dolgokra : Mit kellene tennem, hogy megtaláljam a kulcsembereimet az üzletemhez?

Na most akkor jön a nagyon nagy kérdés: mégis, mit teszünk, hogy ne görcsöljünk, de mégsem csak a csodát várjuk és mégis építsünk hálózatot? Játszunk. Egy rendkívül érdekes és szórakoztató stratégiai játékot, aminek hálózatépítés a neve. És amint az már máshol elhangzott: nem borulunk ki a kettes és egyéb kis lapoktól, számítunk rájuk. :)

Kiegészítés: ez ugye a kapcsolatok üzlete... hívják páran kapcsolati marketingnek is. Építsük és ápoljuk akkor a kapcsolatainkat. Foglalkozzunk kicsit többet a jelöltekkel és pláne a csapatunkkal. Hagyjuk, hogy Ők döntsenek, ne taktikázzunk. Lehet, hogy lassabban épül az üzlet, de biztos, hogy stabilabb lesz, mintha csak bezúdítanánk jó sok embert...

Zs.

Motiváció minden napra IV.

Ismerd és értsd meg önmagad - Mit keresel?

"Szóval, elhatároztad végre, hogy "megtalálod -önmagadat". Egészen pontosan mi is az, amit keresek? A legokosabb, ha először kíméletlenül nagyító alá veszed azokat a dolgokat, amik azzá tettek, aki ma vagy. Ide tartoznak az életcéljaid, a tapsztalataid, a rejtett értékeid, legeredményesebb pillanataid, a kötelességeid és azok a fontos dolgok, amelyek arra ösztönöznek, hogy cselekedj. Elsősorban belső tulajdonságokat és az életedre jellemző sajátosságokat keress!

Hogyan kerülhetsz kapcsolatba önmagaddal? Miképpen fedezheted fel és ismerheted meg a csodálatos embert, aki a felszín alatt rejtőzik? Hogyan kerülhetsz közelebb ahhoz a szenvedélyes, csodálatos lényhez, aki a tetteidet uralja?
A legfontosabb, hogy keresd. Tudom, ez a tanács egyszerűnek és nyilvánvalónak tűnik, az ember mégis gyakran hajlamos rá, hogy a sorok mögé nézzen, és rádöbbenjen, hogy a megjelenésen, a vagyonon és a munkán túl is vannak értékek. Sokkal több van benned, mint azt első pillantásra gondolnád, hiszen nem csak a külsőd, a bankszámlád és a tetteid számítanak. Lakik benned valaki, aki rendkívli értékekkel, álmokkal és vágyakkal van megáldva. Benső valód határozott küldetésekkel büszkélkedhet. Egy küldetéssel, amelyet lángoló szenvedéllyel igyekszik végrehajtani. Ha veszed a fáradságot és figyelsz, lassan világossá válik majdnem minden.
Önmagad megértéséhez mélyre hatoló, őszinte kérdéseken keresztül juthatsz el. Az a legjobb, ha a válaszokat írásban adod meg, így később újra átnézheted őket, és többé-kevésbé tárgyilagosan ítélheted meg a gondolataidat. Fontos, hogy őszinte, megfontolt, és amennyire lehet részletes válaszokat adj. Ne feledd, mindezt magadért teszed. Azért, hogy rájöjj, miképpen élhetsz harmóniában önmagaddal és a céljaiddal. Senkinek nem kell megmutatnod a válaszokat, úgyhogy légy olyan őszinte, nyílt, és becsületes, amennyire csak lehet."
Saját kiegészítés: egy ilyen értékelés során előnyös lehet, ha a pozitív vonásainkra koncentrálunk, vagy olyan pozitív vonásokra, amelyeket szeretnénk elérni és azokat próbáljuk erősíteni. Egy egyszerűnek tűnő gyakorlat: írj le magadról legalább harminc pozitívumot. Nem árulok el nagy titkot, de az eleje könnyű lesz, viszont nagyjából 15 fölött már vért fogsz izzadni. Mi a teendő? Kérd meg egy közeli ismerősödet, barátodat, hogy tegye ezt meg helyetted. Neki nem fog nehézséget okozni, mivel nem gátolja ebben a Te tudatalattid... (de ez lehetne önálló bejegyzés is).

Keresed az értékeket, amik fontosak számodra? Kíváncsi vagy milyen dolgokból áll az értékrended? Ismét egy gyakorlat. Kérd egy barátod segítségét. Írd fel egy lapra azokat az értékeket öt perc alatt, amik fontosak számodra. A sorrenddel ekkor még ne foglalkozz. Kérd meg a barátodat, hogy olvassa fel Neked, amiket írtál és minden egyes pontnál kérdezzen rá, hogy az előbb felolvasottnál fontosabb-e a második, harmadik, stb. Amiről már kiderlült, hogy fontosabb a többinél megkapja a végső sorszámát, többször nem kell rákérdezni. Ilyen módon ki tudjátok alakítani a fontossági sorrendet és pontosabb képet kaphatsz az értékrendedről. (ez egy egyszerűsített változata egy módszernek, amit egy tréningen tanultam).

Zs.

A lusták védelmében

Nos elöljáróban elmondom, hogy csupán gondolatokat szeretnék ébreszteni, megismerni, cserélni. A téma már a hit kérdését érinti, és azt ugye tudjuk, hogy senki hitét megkérdőjelezni nem szabad, mert az egyenlő lenne azzal, mint ha az illetőt lehülyéznénk. Tehát ilyen itt nem lesz.

Viszont a képet nézve: Mi van?????

Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Tisztelt bíróság. :)

Napjainkban egyre markánsabb két tábor (offline vs. online) véleménykülönbsége, és én most a lusták védelmére kelek. Azoknak a lustáknak a védelmére, akik egy üzlet építésében nem a heroikus küzdelemben elérhető katarzisra vágynak. Azoknak, akik sajnos földhözragadtak és csak a valóban szükséges áldozatokat akarják meghozni.

Mert áldozatra mindg szükség van, kérdés, hogy mekkorára és milyenre.

A tettesek azt merik állítani, hogy a világ változott!

Nem kell messzire mennem, nemrégiben lehetőségem nyílt egy komoly vezetőnkkel Miskolcra autózni, amiben az a fantasztikus, hogy egész úton beszélgethettünk. Az enyém volt az ideje.

Ő mondott nekem pár dolgot, miszerint az emberek kapzsik és nem képesek előre tervezni, mert azonnal eredményeket akarnak, azonnal pénzt akarnak. Éppen dühös nem volt, de nagyon elítélte ezt a gondolkodásmódot (én viszont inkább megértettem). Hát igen. Nagyjából 10 éve kezdte az üzletépítést és el is érte közben a Gyémánt fokozatot, nemzetközi üzlet, több országban. Elismerésem. Pont.

Nos, mi lusták is ezt látjuk (csak mást látunk meg benne): a sok-sok (és egyre több) embernek a havi számlái és törlesztő részletei (esetleg svájci frank alapon...) jelentik a kihívást. Komoly kihívást. Ők bizony úgy érzik, hogy nincsenek éveik arra, hogy felépítsenek egy üzletet. És nem csupán éveik nincsenek, de heti 10-15 órájuk sincs.

Ha egy teljesen átlagos családról beszélünk, akkor jó eséllyel mindkét szülő dolgozik, mondjuk reggel 9.00-től délután 17.00-ig, ami máris azt eredményezi, hogy ha óvodás, vagy kisiskolás gyerkőceik vannak, feladványt jelent, hogy ki viszi-hozza a gyerekeket és mikor. Mondjuk Budapesten egy normál 8 órás munka teljesen simán elvesz 10 órát az életünkből - és attól tartok, nem csak itt, mert a kisebb településekről meg sok esetben a nagyobbakra járnak át dolgozni...

Egy kisebb településen nem laknak túl sokan, ezért hamar kifutnak a helyben lévő ismerősökből, és még a helyben ajánlott érdeklődőkből is.

Egy nagyobb településen, vagy ha már más településeket is számításba vesznek, komoly mennyiségű időt vehet igénybe az utazás is (rezsi idő...). Ugyanis valakinek utaznia kell. Megtehetjük, hogy beülünk egy helyre és oda hívjuk az összes éreklődőnket. Akkor nekik kell utazniuk - és nagyon jó esély van arra, hogy ők is egy az imént vázolt átlagos családhoz tartoznak...

Húha... Valami igazán fantasztikusat kell mondjunk a meghíváskor, hogy ezt megtegyék.Tudunk olyat mondani, amit a másik 80 networker ismerősük nem mondott még?

Amikor pedig megtették és - pozitívak vagyunk! - tetszett nekik, amit mondtunk, mutattunk, akkor meg tudjuk mutatni, hogy nekik is csak annyit kell tenniük, mint amit mi teszünk és akkor minden rendben lesz. Elmondhatjuk, hogy most nagyon kedvező feltételekkel, csupán 150, 300, vagy 600 ezerért csatlakozhatnak, ami tényleg eltörpül bármilyen egyéb vállalkozás indítási költsége mellett. Elmondhatjuk, hogy az üzletnek nagyon alacsony a havi fenntartásra, mert a minimum rendelés is kijön 20-50 ezer között és ez igazán barátságos, mert ennyit bármikor vásárol majd akár a család is.

Húha...

Mi lusták azt mondjuk, hogy igen, dolgozni kell. Egy ilyen üzletben is. Kellenek célok, amikért az egészet csináljuk. És azt merjük állítani, hogy a dolog nem lehet vér-izzadós, mert akkor nehéz másoknak úgy bemutatni, hogy vonzó legyen. Ha pedig nem vonzó...

Mi lusták azt mondjuk, hogy a lényeges tevékenységekkel kell eltölteni az üzletre áldozott időnket. 

De mi a helyzet az utazással? Idő, üzemanyag? Pihentető dolog 200 kilométert autózni egy előadás megtartáásáért? Pihentető és gazdaságos dolog odaköltözni egy időre az újonnan nyitott városba, országba, hogy támogassuk az alsóágat, amíg meg nem erősödik? Tényleg elengedhetetlen, hogy ott legyünk személyesen? Ha az, akkor hogyan is építjük a globális üzletünket?

Húha...

Mi van, ha az adott országba nem szállít a cégünk, vagy csak iszonyatos hosszú szállítási időkkel? Vajon mennyire hatódik meg az új partner, vagy vásárló, hogy a termékek egyenesen az üveghegyen túlról érkeznek futárral, ha a szállítási díj a rendelés értékének érezhető része?

Sok üzletben elengedhetetlen az utazás, a rezsi idők, és a logisztika. Na ezért mi, lusták szépen sorban keresünk valami olyat, amiben ez elkerülhető. Nem azért mert ezek rosszak. Azért, mert nem nekünk valók. Mi nem akarunk olyan dolgokon izzadni, amiken szerintünk csak kevesen hajlandóak. Igen, megalkuvók vagyunk. Azért, mert mi olyan marsról érkezett lények vagyunk, akiknek még az ismerőseiknek, és azok ismerőseinek sem valók.

Hiszem azt, hogy nem mindegyik üzlet mindenkinek való. Hiszem azt, hogy mindenki találhat magának egy olyat, amit szeret, amiben sikeres lehet. Olyat akarunk adni, ami sokak számára vonzó, amit hosszú időn keresztül szívesen csinál, nem pedig olyat, ami csak keveseknek, a kiválasztottaknak felel meg.

Egy érdekes sztori, hogy egyik hálózati vezető ismerősöm párszor elment segíteni az öccsének, aki történetesen szobafestő (mit ad isten, üzletépítő is egyben)... Lehúzták a napot, ahogy kell, utána hazautazás, mosakodás, stb. Kora este. Vezető ismerősöm azt mondta: tudod mit? Akkor nekem se lett volna kedvem semmilyen találkozóra menni. Elhiszem, hogy nekik sincs.

Így epilógus közelben még egy nagyon rövid sztori: én ismerek olyan sikeres üzletépítő házaspárt, akiknek az üzletépítésre ráment a házassága. És a házasságuk tönkremenetele később tönkretette az üzletüket is...

Amikor egy erősen rendezvényes offline cég sikeres vezetője egy másik városba, országba utazik néhány napra, és egész nap 3 fős beszélgetéseket csinál, tréningez és csapatmeetingeken elemzi mások üzletét, úgy, hogy közben enni is csak lopva tud, akkor egy mondás jut eszemebe...

Aki a villamos alatt fekszik, annak nem természetes a mosolya.

Mondjuk, hogy a munka csak akkor kemény, ha nem élvezzük. De keménynek kell lennie, vagy inkább hatékonynak, szerethetőnek és olyannak, amilyet mások is szeretnének? Amit mások is (tömegesen!) másolni tudnak?

Az egyik első kérdésre, amit majd feltesztek ez a válaszom: igen. Tudtam ennyit írni én, akinek nincs ideje olyan dolgokra, amiket elkerülhet. Több, kicsi részletben. És ezzel szerintem még effektív munkát is végeztem.

Köszönöm, hogy a véleményeteket itt a blogon osztjátok meg - bármi is az.

Zs.

Változásokról, röviden

Nos...


Ugyebár minap FaceBookon is bejelentettem, hogy bár imádom az előző céget, amivel két évig dolgoztam, de váltottam. Erről készítettem egy rövid kis videót, ami ad némi rálátást a miértre.
Egyúttal tervezem, hogy ha már így alakult, akkor néhány jövőbeni bejegyzésem nem íromány, hanem videó lesz.


Katty a képre és máris élvezhetitek.

Kommenteket, mint rendesen, ide a blogba legyetek oly béláim. Daaanke.

Zs.

Motiváció minden napra II.

Íme apró sorozatom második része (ezen a blogon a vicc kedvéért a második a harmadikat követi). Amint már írtam, egy könyvet ajánlok általa, ha tetszik, vedd meg: Ralph S. Marston, Jr.: Motiváció minden reggel (Bagolyvár).


"Szívből!
Ahhoz, hogy őszintének látsszunk, valóban őszintének kell lennünk. Ha el akarjuk nyerni mások bizalmát, feltétel nélküli becsületességre kell törekednünk. Az emberek hisznek majd nekünk, ész őszintének tartanak, ha mindig az igazat mondjuk. A legkönnyebben úgy mutathatjuk ki a szeretetünke, ha mélyen, igazán szeretjük.

Ahhoz, hogy egy embertársunk szívére hathassunk, szívből kell beszélnünk. Az okos szavakról és a fortélyos csapdákról hamar megfeledkezünk, s később csak arra emlékezünk, milyen benyomást tett ránk az illető jelleme.

A sikeres élet titka valójában nem is olyan nagy titok. Egyszerűen csak legyél nyílt, őszinte, és hiteles, más szóval, add önmagad!
Nem vall nemes jellemre, ha más bőrébe bújsz, de ha a szívedből beszélsz, és úgy cselekszel, ahogy a becsületed diktálja, a környezetedben élők nem vágynak majd másra, csak rád."
Saját kiegészítés: ha olyan célért dolgozol, harcolsz, amiben magad sem hiszed igazán, hogy sikeres lehetsz, akkor ez a disszonancia ordítani fog rólad, nem leszel hiteles. Nem segítenek, nem követnek a többiek.

Zs.

A csodavárók

Ennek a szösszenetemnek az apropója az, hogy a közelmúltban két olyan képet is láttam FaceBook ismerőseimnek hála, ami elgondolkodtat és ami arra késztet, hogy próbáljak elgondolkodtatni.

Tévedések elkerülése éredkében előre bocsátom, hogy nem szoktam politizálni és most sem teszem. De íme az első:

 

Mondom, nem politika. Én ezt a képet anno már láttam mással is és szerintem a következővel is láthatjuk még...

Nos, egyik részről azon gondolkodom el, hogy ez a kép is - biztosan nagyon népszerű - de egy újabb elmevírus. Biztos vagyok benne, hogy ezreket fertőz meg és segít önigazoláshoz jutni. Viszont ez egyfajta társadalomkép is. Ugyanis roppant nagy divatja van annak - és valamiért úgy tűnik, hogy kis hazánkban talán jobban is - hogy a többség (tehát nem, nem általánosítunk akkorát) mindig valaki mástól, jellemzően az államtól, a munkáltatójától, Istentől várja a segítséget, a megmentést, a megváltást - vagy bármit. 

Személyes felelőssége neki nincs. 

Mindenről mindenki más tehet, csak Ő nem. Ez azért nagyon fura elképzelés, mert közben ha kicsit jobban szétnézünk, paradox helyzetet láthatunk. Az alábbi kép (nem tudom, valódi-e, vagy egy PhotoShop csoda) némileg sarkítva mutatja be a helyzetet:

Vajon miért van az, hogy ennyire általános jelenség a csodavárás? Erre vagyunk kondícionálva. Aki pedig nem, az valószínűleg marslakó, vagy minimum agymosott. Nem tehet erről a többség. Nem rosszabb, nem kevesebb, mint a többiek. Egyszerűen csupán másra tanították. Amiről tehet, az csupán annyi, hogy makacsul ellent is áll az eltérő gondolkodásnak. És itt most nem csak hazabeszélni akarok, ez nem (csupán) egy network marketing reklám. De akarok azt is.

Ugyanis az az összeg, ami sok-sok háztartásból hiányzik, a megfelelő hozzáállással, következetes és tisztességes tevékenységgel elérhető. És ebben az iparágban elérhetőbb, mint máshol.

Egy rövid sztori, hogy a napi plágium adagom is meglegyen: Marika a hivatalban dolgozik.

Egy napon a munkahelyi vezetője hívatja és közli vele, hogy sajnos megszorítások vannak, így nem tudja tovább alkalmazni.

Marika szomorúan hazaballag és férjével együtt komolyan töri a fejét, mert nincs a családnak "B" terve. 

Miközben tölti a felmondási idejét, egyszer ismét hívatja a vezető és ezúttal jobb hírt közöl: Marika maradhat, ha egy ideig minden nap túlórázik néhány órát, azonban sajnos a plusz órákat nem tudja kifizetni számára, azonban visszatérnek még a kérdésre. Marika fellélegzik, mert még ez is jobb, mint elveszíteni az addig biztosnak hitt munkahelyét.

A következő hónapban ismét a szőnyeg szélén állva azt hallja a vezetőjétől, hogy nagyon meg vannak elégedve a munkájával és most már egészen biztosan megtarthatja az állást, azonban így kell dolgoznia a következő 1-1,5 évben.

Mit választ erre Marika? Legalábbis a legtöbb Marika, vagy éppen Józsi... Azt, hogy még így is, foggal-körömmel ragaszkodik ehhez a törékeny biztonsághoz.

Viszont kérdem én: ennél jobb feltételekkel mennyire értelmes elképzelés, hogy elkezdje építeni a saját üzleti vállalkozását? Mivel a legolcsóbban saját vállalkozás a network marketing iparágban kezdhető: mennyire okos döntés ezen a területen kiválasztani a számára szimpatikus és testhez álló terméket, céget, filozófiát és hagyni, hogy az adott cég csatlakozzon az Ő üzleti vállalkozásához?

Ugyanis itt is legyetek erősek: nem ti csatlakoztok a cégetekhez. Az ugyanis kiszolgál titeket. Megoldja a koncepcionális, termékfejlesztési, gyártási, marketing és logisztikai feladatokat helyettetek, így ti ezzel a támogatással építhetitek a saját üzleteteket. A saját kezetekbe vehetitek az irányítást, a szándékaitok és az elkötelezettségetek mértékében. Ha jövedelem kiegészítésre vágytok: megvalósítható. Ha megélhetésre: megvalósítható. Ha többre: az már keményebb projekt lesz, de az is megvalósítható. Rajtatok áll, vagy bukik.

Számos jó és korrekt cég van Magyarországon is jó termékekkel/szolgáltatásokkal, van miből választani. És van miért választani: Interjú Tonk Emillel, a Magyar Marketing Szövetség alelnökével. De Robert T. Kiyosaki és Bob Proctor (korábbi bejegyzésem) szerint is.

Akkor miért is kellene mástól várnunk a segítséget?

Utólagos kiegészítés: miután útjára engedtem ezt a bejegyzést, beszélgettem pár emberrel. Arra jutottam, hogy még ide kívánkozik stratégiai partnerem, Komáromi Miklós néhány kiváló bejegyzése:
Nem MLM-ezek, mert drága a kezdőcsomag és drágák a termékek (nincs pénzem)
ELKÉPESZTŐ - na ennyit a kifogásokról!
POWER OF ONE - Az EGY Ereje

(és még jónéhány, de egyelőre ennyi...)


Zs.

Emberileg többé válni (HBM) - Bob Proctorral

Egy gondolatébresztő rövidfilm Bob Proctorral, amit melegen ajánlok csapaton belül és kívül egyaránt. Bob Proctor beszél arról, hogy mi az az egyedülálló érték, amit különlegesnek talált a Nikkenben. Azt a személetet, amely az egész céget áthatja: hogy emberileg többé válhassunk, kiteljesedhessünk és megvalósíthassuk álmainkat, miközben egészségesebbek és kiegyensúlyozottabbak vagyunk.

Ezt szerencsémre én magam is megélem, a minennapokban használom "a folyamatot és az eszközt". Maga a HBM valóban egy fantasztikus dolog. Eddig két alkalommal végeztem el, és mindkét alkalommal újat, mást adott - és megyek még.

Zs.

Egészséges gyermek, egészséges világ

Nos ez most némiképpen ösztönből jön. Ugyanis ma is láttam egy videót, amit a HealthyChild.org készített és oszt meg. Amikor láttam a videót, többször megborzongtam és kicsit el is érzékenyültem. Nagyon egyszerű oka van: nekem is van két ovis fiam. Pontosan beleélem magam abba a koncepcióba, hogy ha egészségesebbek a gyermekeink, a világunk is egészségesebb lesz. Nem titok: ez az én "miértem" egyik nagyon erős oszlopa.

A most ide becsatolt videónak van egy előzménye is, azt is javaslom, hogy nézzétek meg. Megváltozott körülöttünk a világ és jobb, ha ennek minimum tudatára ébredünk.

Nem lenne egészen kerek a bejegyzés, ha nem mondanám el, hogy  a Nikken a HealthyChild.org egyik partnere. A Wellness Otthon koncepció arról szól, hogy az otthonunkat tegyük egészségesebbé, biztonságosabbá. Ha ezt az élet vitális elemei mentén tekintjük, akkor az segít felismerni, hogy milyen területeken kell a leginkább beavatkoznunk. 

Ugyebár:

• néhány percig élünk levegő nélkül
• néhány napig alvás nélkül
• valamivel tovább víz nélkül
• és nagyjából negyven napig élelem nélkül.

Viszont nagyon nem mindegy, hogy ezeket milyen minőségben kapjuk. Figyeljünk jobban önmagunk, és családunk egészségére, legalább otthon. Ezért írtam ezt a kis szösszenetet és erre szeretnélek inspirálni.

És több reklámot pedig nem írok ebbe a bejegyzésbe, mert akit jobban érdekel, az úgyis megtalálja. :)

Motiváció minden napra III.

Node három? Hol a kettő?
Az ok nagyon egyszerű. Ez a bejegyzés eléggé jól kapcsolódik az ezt megelőzőhöz, így picit cseréltem az eredeti sorrenden (ahogyan pl. FaceBook-on osztottam meg ezeket). Ugye ez az íromány is egy könyvajánló, kis kiegészítéssel. Tudom, hogy lesz olyan olvasó, akinek jó szolgálatot tesz. Pláne, ha a kettőt és hozzá az onmunka.blogspot.hu bejegyzéseit együtt is elolvassa...

A gondolat ereje

"Mitől félnél inkább, ha biztosan tudnánd, hogy az, amitől rettegsz, egy nap majd valóra válik? Melyik célodra összpontosítanál, ha kétségeid se lennének azzal kapcsolatban, hogy az elkötelezettséged meghozza méltó jutalmát?

Az elmédben nap, mint nap minden pillanatban örvénylenek a gondolatok. Minden, amit elértél, a gondolatok révén vált valóra. Valamennyi félelmed, amely visszatartott, a gondolataidban született meg.
Egyetlen esőcseppnek is hihetetlen ereje van, hiszen a többivel egyesülve hatalmas zivatarrá nőheti ki magát. Ugyanet a helyzet a gondolatokkal is. Egy pillanatra eszükbe jut valami apróság, majd elfelejtjük, és továbblépünk, hogy helyet adjunk a következő gondolatunknak. Amikor azonban a rengeteg kis gondolat ugyanazon téma köré csoportosul, olyan erő lesz úrrá rajtunk, hogy nem akad majd semmi, ami megállíthatná őket.
A gondolatok jönnek és mennek. Kedved szerint sáfárkodhatsz velük. Egy jól meghatározott cél érdekében szedd össze a gondolataidat, és meglátod, valóra válnak az álmaid!"

Saját kiegészítés: bizonyára ismered azt a folyamatos belső dialógust, ami mindig elmondja Neked, mi miért nem jó ötlet, mi miért nem sikerülhet. Bemutatom: Ő a tudatalattid. A tudatos elme irányítható. A gondolataidat irányíthatod. Ezzel elérheted, hogy folyamatosan pozitív, számodra kívánatos dolgokkal bombázod a tudatalattidat, amíg az el nem hiszi. Ugyanis akkortól segíteni fog a cél elérésében - de erről lehet írni egy külön blogbejegyzést is... Miki már meg is tette, kiváló Abraham Hicks videókkal együtt közölve.

Nade nem ennyi az annyi... Ugye éppen most lettem Byron Katie  módszerének híve: csak a pozitív programozás, a felülírások megerősítésekkel nem igazán működnek. Pláne, ha rágörcsölünk és ha nem megy akkor még némi lelkiismeret furdalással is szadizhatjuk magunkat... Meg kell vizsgálnunk azokat a hiedelmeinket, amelyek érzelmi konfliktusokat keltenek bennünk. És már ettől sokkal szebb lesz körülöttünk a világ. Az elfogadás, a szeretet automatikusan árad majd - és ha már nagyon akar valaki, sokkal eredményesebben tud pozitívan programozni. De előbb olvassa el az előző bejegyzésbe linkelt cikkeket Andi billentyűzetéből...

Zs.

A legelső négy kérdés

Nos... bevezésképpen talán annyit, hogy már amikor eldöntöttem, hogy elmegyek erre a tanfolyamra és elkezdtem olvasgatni az Önmunka blogot, is ért pár érdekesség... Dolgok, amik felém "ütöttek" és amiket én gyomorszájjal hárítottam. Példának rögtön ki is ragadok két bejegyzést, ami szerintem sokunkat (sok ismerősömet is) érint: 

Tökéletesnek Kell Lennem – Igaz Ez?
Az Önfejlesztés Nagy Paradoxona, Avagy Bontsd Le Magad

Ezek olvasása után számítottam pár dologra. Nade ahogy a vicc is mondja, "arra nem számítottam, hogy az egész a nyakamban áll meg".

Tanuljuk és mondjuk: Ne ítélj, hogy ne ítéltess... Viszont valami miatt mégis ez megy nekünk a legjobban és ezt tesszük az időnk jelentős részében. Osztályozunk, elemzünk, és ítélünk - másokat.

Amikor az ember eldönti, hogy kire tölti ki élete első ítélőlapját, már az egy fura érzés. Ilyenkor derül ki, hogy hány kisebb-nagyobb tüske is van bennünk. Mindannyian rengeteg dologra, emberre tudjuk ezt kitölteni így elsőre. És csak írjuk és írjuk és írjuk, hogy az adott ember, vagy dolog miért rettenetesen bosszantó, fájdalmas, vagy éppen elviselhetetlen számunkra.

Remek foglalatosság, legalább olyan jó, és felszabadító, mint amikor alaposan kipanaszkodjuk magunkat valakinek. 

Ekkor jön a négy kérdés, ami már kissé elgondolkodtat itt-ott, de még mindig nagyon remekül tudjuk igazolni, magyarázni, hogy bizony ítéletünk teljesen jogos és mi erről az egészről nem tehetünk.

A megfordítások. Nagyon jó az elnevezés. Nem csupán a kérdések megfordításáról van ugyanis szó, mi magunk is fordulunk, és némiképp a világunk. Az, amit addig igaznak, valóságnak hittünk. Ez az a folyamat, amelynek során fokozatosan rájövünk, hogy amit másban láttunk és elítéltünk, az valójában csak önmagunk kivetülése. Bizony saját magunkat ítéltük el.

Gondolhatnánk, hogy ez egy roppant nagy teher és fájdalom. A helyzet azonban az, hogy hatalmas megkönnyebbülés is egyúttal. Ugyanis nem vagyunk már a tényeknek hitt hiedelmeink tehetetlen áldozatai. Az okokat magunkban találjuk - és így már tudunk velük mit kezdeni. 

Már az első napon is valami nagy megkönnyebbülést éreztem. 

Az csupán hab a tortán, hogy azt hinnénk, mindenkinek saját, egyedi, személyre szabott keresztje van. Amikor viszont a csoportmunka során mások problémáinak hallgatása alatt nagyon sok esetben magunkra ismerünk, az kicsit durva... Ez is. Ez is. Ez is én vagyok...
Mindenki egy, adott, közös gondolatkészletből merítve bosszantja, szomorítja és kínozza magát. Húha... Ez odavág...

A második napon az "elítéltnek" írt levelünk teszi fel a koronát a folyamatra. Itt nagy-nagy elérzékenyülés következhet... Az én esetemben az történt, hogy rájöttem, tulajdonképpen valamilyen módon mégis szeretem az "elítéltemet" és bár gyakran kerülünk konfliktushelyzetbe, ami aztán bennem akár évekig forr, de a legtöbb bosszantó dolog én magam vagyok. Ő csupán egy tükör, amiben/akiben önmagamat látom.

Így tiszta fejjel és tisztább lélekkel jöttem el. És tudom, hogy van még min önmunkáznom...

Nem, nem tökéletes ez a bejegyzés, csupán az első megélése valaminek, ami számomra új. De most már tudom azt is, hogy nem is kell tökéletesnek lennie, mint ahogyan nekem és nektek sem.

Változó-kor

Csak hogy kicsit visszakanyarodjak az elsőhöz... Ott emlegettem, hogy ebben a változó korban változókorba léptem. Tettem mindezt a szokásos módon/okból: bevertem az orromat. :)

Most kérdezhetitek, hogy miért is írom le azt, ami nem éppen sikertörténet... Hogy ne csináljátok meg, vagy csak a tanulságot levonva. És szerintem írok még ilyet máskor is. Nos röviden: a FaceBook rajongói oldalam és a köré szervezett mindenféle dolgom ismét rámutatott, hogy a fránya felsővonalamnak már megint (mekkora meglepetés...) igaza van. Ugyanis kedves virtuális gyermekem nem nagyon akart jelölteket konvertálni...

Na ez minden esetre figyelmeztetett pár apróságra... 

• Az egyik az, hogy ez az üzlet mégiscsak személyesen épül, legalábbis a miénk. Jelöltet kutatni persze lehet másként, de akkor is minél hamarabb a személyes kapcsolatra illik áttérni.

• A másik az, hogy ezt is lehet jól csinálni, csak meg kell tanulni (pl.: http://www.online-marketing-akademia.hu/). Én ezt utólag tettem...

• A harmadik pedig az, hogy ez így nagyon nehezen másolható... Lényeg a lényeg, vissza a gyökerekhez...

Na ekkor érkezett meg a korábban már említett Yehiel Grady az életembe. A vele folytatott beszélgetés vezetett oda, hogy rájöttem, nekem bizony coach kell. Mit ad isten, "véletlenül" ismerek egyet. Online ismeretség volt ugyan, de "körbeolvastam" a hölgyet és valahogy tudtam, hogy hozzá megyek. Nem, nem business coach. Nem, nem MLM coach. 

Nekem egy life coach kellett, hogy segítsen kicsit rendet tenni a fejemben. Erika. És nem igazán tudom, hogy miért, de innen kezdve egy sor dolog elkezdett megváltozni körülöttem. Természetesen kezdve a gondolkodásommal... A kacagtató az, hogy nem is annyira a coaching meetingek hatottak, hanem Erika gondolkodásmódja, kisugárzása, tanácsai és az oldalai. De nem ám azonnal a találkozókon.

Érdekes, de csak úgy, különösebben konkrét cél nélkül adtam még egy PPC kampányt az oldalamnak... És, lássatok csodát, valamilyen szinten konvertált - pedig nem ezért készült, hanem csak úgy. Elengedtem. És hozott egy lehetőséget, ami viszont izgalomba hozott: ez volt az Egészségliget. 

Valahogyan részben éreztem is, hogy nem szabad rágörcsölnöm, plusz mit ad isten, újabb ismerősök érkeztek, mint Miki és kicsit később az ő révén Andi. 

Na ezen a ponton nagyon komolyan elindult a bakterház. Egy kisebb háború indult bennem, mert Miki elkezdett jól olvashatóan "kifordulni" abból a szerepből, abból a figurából, amilyennek én hittem (ismertem? aligha...) a korábbi írásai alapján. Ez nagyon elgondolkodtatott, de valahogyan vonzó is volt, de nagyon féltettem a frissen újraépített és megerősített hitrendszeremet.

Mindeközben az Egészségliget sikerült. Azt is hozzáteszem, hogy korábbi gondolkodásom szerint csak és kizárólag akkor nevezek valamit sikernek, ha teljesen úgy teljesül, ahogyan elterveztem. Most nem terveztem el. Nem vártam tőle egzakt eredményt. És hozott eredményt - már magát azt a tényt is, hogy sikerült egy kis csapattal megjelennünk ott, de kapcsolatokat is és a lehetőséget, hogy picit felmérjük az érdeklődést, marketingeljünk egy masszívat (más, normál körülmények között eltartott volna egy ideig, mire ez a hat ember eljut ~300 emberhez olyan szinten, hogy mindegyikük kapjon egy miniprezit).

A legfontosabb viszont: elejétől a végéig élveztem. Éreztem, hogy összhangban vagyok.

Ha olvastátok mondjuk FaceBookon, hogy mit tartok küldetésemnek és víziómnak, nos, arról Anat Dror tehet. Ezt ugyan már egy éve elérte nálam, de akkor még nem tisztult a kép... Amikor most itt járt Anat, megtartotta a maga rendkívüli előadását, ami közben csak lestem és éreztem, hogy ezt akarom. Elmeséltem Neki a változásaimat, megölelt és csak ennyit mondott: Üdv a klubban...

Szépen, lassan, de alakulnak a dolgok. Át. Ugyanis oda jutottam, hogy elmegyek Andihoz egy olyan tanfolyamra, amitől nem olyan régen még tartottam. Most pedig már alig várom. 

Egy fura része a dolgonak, hogy mindeközben hitet kaptam. Én, aki ugyan megkaptam a teljes róm.kat nevelést - sosem érdekelt, sosem hittem semmiben, most hiszek. Miben? Nézzétek Mikinél Hickséket, rájöttök. Ragadós.

Mindeközben a cég is hozott jó néhány olyan változást, ami kedvez nekem. Valahogyan a megfelelő időzítéssel.

Nos, ha azt várjátok, hogy itt egy sikertörténetet fogok kikerekíteni, akkor igazatok van. De számomra most már a sikertörténet fogalma nincs szorosan odagyógyulva az üzletemhez.

Ha ez nem lenne elég, javában megyek kicsit(?) spirituális, kicsit(?) "önletisztító" irányba, a minap felhív Böbe kolleganőm, akit imádok, és közli velem, hogy megvilágosodott... Most értette meg, hogy az öt pillér filozófiát ábrázoló kör közepén az van, hogy Spirit. Csak mi eddig nem "láttuk", hogy valójában az egész e köré épül... Mondom bammeg, tényleg :D

Ugye emlékeztek? 

Pénteken megyek önmunkázni. Majd beszámolok. :)

És most egy kis reklám, találkozásunk sorrendjében:

Erika:  

www.venuszok.hu illetve 

http://www.facebook.com/venuszok.hu

Miki: http://networkmarketing-pro.blogspot.com/ illetve 

http://www.facebook.com/networkmarketingproblog

Andi: http://kincsamivan.hu/ illetve 

http://www.onmunka.blogspot.com/

Új FaceBook elmevírus

Nos, ezzel a bejegyzésemmel szerintem megosztom a nagyérdeműt. Én összesen annyit remélek tőle, hogy páran alaposan elgondolkodtok, pláne ha megkaptátok a "betegséget"... :)

Maga az "elmevírus" nagyon egyszerűen terjed, megosztással. Azért mondom ezt, mert már többször láttam működni...

Íme a vírus:
"Nekem nem volt play station-om se Wifi-m, bújócskáztam. Haza kellett mennem mikor felkapcsolták a lámpákat, és anyukám nem hívott fel mobilon hanem kikiabált "gyere haza"! Játszottam a barátaimmal én nem chat-eltem velük. Nem volt antibacteriális gél,bogarakkal játszottunk, levelekkel és sárral és senki nem szólt ránk. Rakd ki te is ha a csapból ittad a vizet, és mégis túlélted"


Egy részével egyet értek, ugyanis én is túléltem. Érdekes módon még a késő csikókoromat is túléltem, ezt a főiskolai RÉDOSZ társaim (értsd: részeg disznók országos szövetsége) is meg tudják erősíteni, Ők is két lábon járól csodák. :)

Egy másik részével viszont nem tudok egyet érteni. Ahogyan azt FaceBook hozzászólásomban is írtam, a felmenőink felmenői még csupa olyan dolgot műveltek, ami mai szemmel gyors halálhoz vezet... legalábbis ezt mondják.

Ugye bagót rágtak, talpas cigarettákat szívtak, zsírral főztek, sőt ették a zsírt kenyéren, ha olyanjuk volt pálinkát ittak (na nem azt, ami manapság a polc alján van... és annak csúfolják).

A gyerekek a mezőn, vagy az udvarokon a kertekben játszottak, igen, tényleg nintendo, Wii és egyebek nélkül, és még sorolhatnám. Az is igaz, hogy gyerekek akkoriban még ritkán ölték meg egymást és a tanáraikat az iskolában... De ez már messzire kanyarodna.

Tehát lényegre törőbben: a nosztalgikus hőskor óta nagyon, de nagyon megváltozott a világ. Minden szempontból, és én ezért gondolom, hogy nem kellene és nem is lehet a kettőt így összemosni, még akkor sem, ha nagyon népszerű ötlet.

Annak érdekében, hogy ne szaporítsam a szót és ínhüvelygyuszit se kapjak, íme:
(ha nem jelenne meg a magyar felirat, akkor a megszokott módon a videó jobb alsó részében található CC felirat egérrel történő ingerlésével elővarázsolható).

Zs.

Egy mustármagnyi hit

 Nos, megrémülni fölösleges. Igaz, a legelső bejegyzésem címe is, és ez is a bibliából származik, de más (bár rokon...) irányba haladunk. Ha lesz irány, de egyelőre még nem látom szükségesnek.

Az "explikatív textuális prológust" követően nézzük meg kicsit másként a hitet. Ígértem network marketinget is, hát most az jön, és a hittel való kapcsolata. Ugye John Kalench óta tudjuk, hogy a hitrendszerünk nagyon fontos. Igen, hitrendszert mondtam, ugyanis több, egymást kiegészítő dologról van szó:

• Hit a termékben
• Hit a cégben
• Hit a network marketing rendszerben
• Hit önmagadban.

Az első három relatíve könnyű, ezért arról itt most nem is lesz szó. A negyedikről pedig kilométernyi irodalom, tréningek, nomeg miazmás miegymás dolgok is. Mégis ehhez kapcsolódva ugrottam rá a billentyűzetre.

Mert mondják, hogy az nagyon fontos. És ha kicsit is olyanok vagytok, mint én voltam, akkor erre csak azt mondjátok, hogy bizony bullshit. Aztán egyszer csak ezéven találkoztam Yehiel Gradyvel, aki szétszedett, összerakott, aztán csak annyit mondott: "Te még nem csatlakoztál magadhoz". Valami még hiányzott... És most ez a valami egyre inkább és egyre szilárdabban megérkezik az életembe. Azaz leginkább két valami. Erről írok majd egy önálló bejegyzést, mert megérdemli.

Viszont most egy olyan videót osztok meg, ami mindig is nagy hatással volt rám, inspirált, de valahogy a közelmúltig - ezt most már tudom - mégsem értettem meg teljesen, de legalábbis nem sikerült a magaménak éreznem...

Pedig alapmű. Következzen Mike DiMuccio (Royal Diamond) és az "Egy mustármagnyi hit". Köszönet a hazai csapatnak a szinkronizált változatért, amit viszont (csapattagok) a vezetőtöktől szerezhettek be (és ezt nagyon ajánlom) DVD-n.

 

Zs.

Motiváció minden napra

Ezeket a dolgokat páran már FaceBook-on olvashattátok, de szerintem itt is elfér még...

Anno úgy döntöttem, belekezdek egy rövid sorozatba, ezzel egyrészt egy könyvet szeretnék népszerűsíteni, másrészt egy kis lendületet hozni a mindennapjainkba. Igen, az enyémbe is és a Tiédbe is. Mivel ez más tolla, nem plagizálok, de ha tetszik, vedd meg: Ralph S. Marston, Jr.: Motiváció minden reggel (Bagolygvár). Nyilván nem publikálom a teljes könyvet, az tilos. A sorozatot étvágygerjesztőnek szánom, és bízom abban, hogy épülsz általa.

Nem szaporítom a szót, jöjjön az első bejegyzés:

"Légy hálás!
A hála legyen az első gondolatod, s így bármihez fogsz, egy idő után mindig ez fogja vezérelni a tetteidet, és nagy dolgokat érhetsz el. Ahelyett, hogy a rosszat keresnéd mindenben, törekedj arra, hogy meglásd a szépet. Ismerd fel az emberek erényeit, becsüld meg a jót a környezetedben, és a mindennapi életben is!


Mindennek két oldala van - egy pozitív és egy negatív. Ahhoz, hogy felszínre kerüljenek a negatív dolgok, nincs szükség a segítségedre. Ne hagyd ezeket figyelmen kívül, de ne szánj rájuk túl sok időt és energiát.
Összpontosíts arra, hogy mindig legyen miért hálásnak lenned. Bármi történjék is, törekedj erre. Ragadd meg a lehetőséget, és amiből csak lehet, tanulj! Egy pillanatra se torpanj meg, fejlődj és járj sikerrel. Szokj hozzá ahhoz, hogy minden percben pozitív gondolatok ébredjenek benned. Ültesd el a magot, lényed legmélyén. Ha hagyod, hogy ez a hozzáállás jellemezze a tetteidet és a gondolataidat, a pozitív dolgok iránti vágyad elnyeri méltó jutalmát. A kapcsolataid színesebbé, boldogabbá válnak, hatékonyabb leszel a munkavégzés terén, és a célkitűzéseidet siker koronázza majd.
Becsüld meg azt, amid van, s így később, amikor az életed teljessé válik, még hálásabb lehetsz mindazért, amit elértél."

Saját kiegészítésem: ha nagy hirtelen nem tudod, miért is lehetnél hálás, minek örülhetnél, kezdd el vezetni a saját sikernaplódat. Ebbe minden áldott nap írd bele a legapróbb, kicsit is sikeresnek mondható eredményt. Amikor leeresztessz, vagy éppen csak szeretnél hálás lenni, lapozgasd ezt a naplót. Segíteni fog!

Kezdetben vala sötétség...

Kezdetben vala sötétség...

Sosem gondoltam volna, hogy egy szép napon bármi szükségét érzem majd annak, hogy saját blogot kezdjek.

Másokét nagyon szívesen olvasgattam, de ami azt illeti, még naplót sem írtam soha. És hát ahogy a cím is mutatja, egyelőre még nem egy letisztult koncepció mentén haladok, ami azt illeti nem is szándékom.

Hogy mégis mit akarok ezzel a bloggal?

Biztosan valami frappánsat kellene most írnom, helyette írok néhány olyan eszembe jutósat. Az egyik, hogy amikor ingerem támad, kiírjam magam. Volt már ilyen. Példának okáért a blog kezdésének apropója az, hogy a közelmúltban elég komoly változásokon mentem át a homlokcsontom mögött, és páran már jelezték, hogy ha olyan szorgalmasan kommentelek másokat, akkor esetleg írhatnék saját oldalon a saját tapasztalásokról.

Másik ok? Én szeretem és élvezem a hálózatépítést. Igaz, itt-ott talán kicsit másként gondolkodom, mint az a nagy könyvben áll. Szerintem viszont sokaknak érdekes lehet belelátni egy fejbe, ami ebben a szakmában (is) gondolkodik.

Ritka egy blogcím... ugye? Kérdés, hogy mire is lehet itt számítani ezután... :)

Nos, igen, gondolatokra. Nem tudom és nem is akarom megjósolni milyenekre, de a sok "önreszelés" meglehetősen mély nyomokat hagyott, ezt érezni fogjátok (mai fejemmel gondolkodva szándékosan nem nevezem fejlesztésnek).
Az önreszelés iránti igényemet viszont nagy mértékben köszönhetem a Network Marketingnek. Ennek hála arról is lesz sok, sok szó.

Lesznek-e reklámok? Elő fognak fordulni, de az oldalnak nem az a célja - viszont ha tudok valamit, amit szerintem nektek is jó tudni, akkor nem titkolom el. ;)

Viszont kezdésnek előások pár máshol közölt irományt, legyen már némi olvasnivaló. :) Első körben Ralph S. Marston, Jr.: Motiváció minden reggel c. könyvére épülő néhány szösszenetet.

Annak érdekében pedig, hogy valami gondolkodni valót is közöljek már így, elsőre, íme. Ugye ez a blog háttere is...