Nos elöljáróban elmondom, hogy csupán gondolatokat szeretnék ébreszteni, megismerni, cserélni. A téma már a hit kérdését érinti, és azt ugye tudjuk, hogy senki hitét megkérdőjelezni nem szabad, mert az egyenlő lenne azzal, mint ha az illetőt lehülyéznénk. Tehát ilyen itt nem lesz.
Viszont a képet nézve: Mi van?????
Tisztelt Hölgyeim és Uraim, Tisztelt bíróság. :)
Napjainkban egyre markánsabb két tábor (offline vs. online) véleménykülönbsége, és én most a lusták védelmére kelek. Azoknak a lustáknak a védelmére, akik egy üzlet építésében nem a heroikus küzdelemben elérhető katarzisra vágynak. Azoknak, akik sajnos földhözragadtak és csak a valóban szükséges áldozatokat akarják meghozni.
Mert áldozatra mindg szükség van, kérdés, hogy mekkorára és milyenre.
A tettesek azt merik állítani, hogy a világ változott!
Nem kell messzire mennem, nemrégiben lehetőségem nyílt egy komoly vezetőnkkel Miskolcra autózni, amiben az a fantasztikus, hogy egész úton beszélgethettünk. Az enyém volt az ideje.
Ő mondott nekem pár dolgot, miszerint az emberek kapzsik és nem képesek előre tervezni, mert azonnal eredményeket akarnak, azonnal pénzt akarnak. Éppen dühös nem volt, de nagyon elítélte ezt a gondolkodásmódot (én viszont inkább megértettem). Hát igen. Nagyjából 10 éve kezdte az üzletépítést és el is érte közben a Gyémánt fokozatot, nemzetközi üzlet, több országban. Elismerésem. Pont.
Nos, mi lusták is ezt látjuk (csak mást látunk meg benne): a sok-sok (és egyre több) embernek a havi számlái és törlesztő részletei (esetleg svájci frank alapon...) jelentik a kihívást. Komoly kihívást. Ők bizony úgy érzik, hogy nincsenek éveik arra, hogy felépítsenek egy üzletet. És nem csupán éveik nincsenek, de heti 10-15 órájuk sincs.
Ha egy teljesen átlagos családról beszélünk, akkor jó eséllyel mindkét szülő dolgozik, mondjuk reggel 9.00-től délután 17.00-ig, ami máris azt eredményezi, hogy ha óvodás, vagy kisiskolás gyerkőceik vannak, feladványt jelent, hogy ki viszi-hozza a gyerekeket és mikor. Mondjuk Budapesten egy normál 8 órás munka teljesen simán elvesz 10 órát az életünkből - és attól tartok, nem csak itt, mert a kisebb településekről meg sok esetben a nagyobbakra járnak át dolgozni...
Egy kisebb településen nem laknak túl sokan, ezért hamar kifutnak a helyben lévő ismerősökből, és még a helyben ajánlott érdeklődőkből is.
Egy nagyobb településen, vagy ha már más településeket is számításba vesznek, komoly mennyiségű időt vehet igénybe az utazás is (rezsi idő...). Ugyanis valakinek utaznia kell. Megtehetjük, hogy beülünk egy helyre és oda hívjuk az összes éreklődőnket. Akkor nekik kell utazniuk - és nagyon jó esély van arra, hogy ők is egy az imént vázolt átlagos családhoz tartoznak...
Húha... Valami igazán fantasztikusat kell mondjunk a meghíváskor, hogy ezt megtegyék.Tudunk olyat mondani, amit a másik 80 networker ismerősük nem mondott még?
Amikor pedig megtették és - pozitívak vagyunk! - tetszett nekik, amit mondtunk, mutattunk, akkor meg tudjuk mutatni, hogy nekik is csak annyit kell tenniük, mint amit mi teszünk és akkor minden rendben lesz. Elmondhatjuk, hogy most nagyon kedvező feltételekkel, csupán 150, 300, vagy 600 ezerért csatlakozhatnak, ami tényleg eltörpül bármilyen egyéb vállalkozás indítási költsége mellett. Elmondhatjuk, hogy az üzletnek nagyon alacsony a havi fenntartásra, mert a minimum rendelés is kijön 20-50 ezer között és ez igazán barátságos, mert ennyit bármikor vásárol majd akár a család is.
Húha...
Mi lusták azt mondjuk, hogy igen, dolgozni kell. Egy ilyen üzletben is. Kellenek célok, amikért az egészet csináljuk. És azt merjük állítani, hogy a dolog nem lehet vér-izzadós, mert akkor nehéz másoknak úgy bemutatni, hogy vonzó legyen. Ha pedig nem vonzó...
Mi lusták azt mondjuk, hogy a lényeges tevékenységekkel kell eltölteni az üzletre áldozott időnket.
De mi a helyzet az utazással? Idő, üzemanyag? Pihentető dolog 200 kilométert autózni egy előadás megtartáásáért? Pihentető és gazdaságos dolog odaköltözni egy időre az újonnan nyitott városba, országba, hogy támogassuk az alsóágat, amíg meg nem erősödik? Tényleg elengedhetetlen, hogy ott legyünk személyesen? Ha az, akkor hogyan is építjük a globális üzletünket?
Húha...
Mi van, ha az adott országba nem szállít a cégünk, vagy csak iszonyatos hosszú szállítási időkkel? Vajon mennyire hatódik meg az új partner, vagy vásárló, hogy a termékek egyenesen az üveghegyen túlról érkeznek futárral, ha a szállítási díj a rendelés értékének érezhető része?
Sok üzletben elengedhetetlen az utazás, a rezsi idők, és a logisztika. Na ezért mi, lusták szépen sorban keresünk valami olyat, amiben ez elkerülhető. Nem azért mert ezek rosszak. Azért, mert nem nekünk valók. Mi nem akarunk olyan dolgokon izzadni, amiken szerintünk csak kevesen hajlandóak. Igen, megalkuvók vagyunk. Azért, mert mi olyan marsról érkezett lények vagyunk, akiknek még az ismerőseiknek, és azok ismerőseinek sem valók.
Hiszem azt, hogy nem mindegyik üzlet mindenkinek való. Hiszem azt, hogy mindenki találhat magának egy olyat, amit szeret, amiben sikeres lehet. Olyat akarunk adni, ami sokak számára vonzó, amit hosszú időn keresztül szívesen csinál, nem pedig olyat, ami csak keveseknek, a kiválasztottaknak felel meg.
Hiszem azt, hogy nem mindegyik üzlet mindenkinek való. Hiszem azt, hogy mindenki találhat magának egy olyat, amit szeret, amiben sikeres lehet. Olyat akarunk adni, ami sokak számára vonzó, amit hosszú időn keresztül szívesen csinál, nem pedig olyat, ami csak keveseknek, a kiválasztottaknak felel meg.
Egy érdekes sztori, hogy egyik hálózati vezető ismerősöm párszor elment segíteni az öccsének, aki történetesen szobafestő (mit ad isten, üzletépítő is egyben)... Lehúzták a napot, ahogy kell, utána hazautazás, mosakodás, stb. Kora este. Vezető ismerősöm azt mondta: tudod mit? Akkor nekem se lett volna kedvem semmilyen találkozóra menni. Elhiszem, hogy nekik sincs.
Így epilógus közelben még egy nagyon rövid sztori: én ismerek olyan sikeres üzletépítő házaspárt, akiknek az üzletépítésre ráment a házassága. És a házasságuk tönkremenetele később tönkretette az üzletüket is...
Amikor egy erősen rendezvényes offline cég sikeres vezetője egy másik városba, országba utazik néhány napra, és egész nap 3 fős beszélgetéseket csinál, tréningez és csapatmeetingeken elemzi mások üzletét, úgy, hogy közben enni is csak lopva tud, akkor egy mondás jut eszemebe...
Aki a villamos alatt fekszik, annak nem természetes a mosolya.
Mondjuk, hogy a munka csak akkor kemény, ha nem élvezzük. De keménynek kell lennie, vagy inkább hatékonynak, szerethetőnek és olyannak, amilyet mások is szeretnének? Amit mások is (tömegesen!) másolni tudnak?
Köszönöm, hogy a véleményeteket itt a blogon osztjátok meg - bármi is az.
Zs.
